2022

Kicsit megkésve ugyan, de jöttem egy évösszegzővel.

Hogy őszinte legyek azért húztam ezt eddig, mert nem tudtam mit írjak. Óriási lelkesedéssel, energiával, tervekkel láttam neki 2021-nek és rengeteg olyan dolog történt velem és körülöttem, ami felett nem volt kontrollom és hiába szerettem volna teljesen más irányba menni, ezt nem tehettem meg. Talán fejlődtem is ezekből a helyzetekből – legalábbis bízom benne. Próbáltam mindig mindenkire odafigyelni, mindnekinek megfelelni és örömet okozni, csak éppen ebben pont én mentem tönkre. Voltak persze szép pillanatok is az évben, de negatívumból is kijutott bőven. Sok mindenkiben csalódtam, van akinek hálás vagyok, van, akivel eltávolodtunk és van, akivel felélesztettünk egy, az utóbbi időben háttérbe szorított barátságot.

Természetesen a 2021-es év legtöbbünk számára biztonytalanságot hozott – ebből nekem is kijárt bőven. Az évem egyik szava biztosan ez lehetne. Sokan lelassultak a pandémia miatt/alatt, én csak még inkább magamra vállaltam újabb és újabb projekteket és tennivalókat. De nézzük is akkor az évemet !

Kezdem kitanulni, hogy is lehet egy mini lakásban fotózásra, videózásra alkalmas háttereket és területeket teremteni, felismerni, hogy milyen is, amikor végleg túlvállalom magam és már a testem jelez, hogy az összeroppanás szélén állok. Hiába tanul az ember pszichológiát és hall és olvas a mentális egészségről 0-24-ben, ha pont csak magára nem figyel oda… Ez egy óriási lecke volt idén – vagyis tavaly számomra, és az egyik legszuperebb dolog, amit magamért tettem 2021-ben, az az, hogy elkezdtem én magam is pszichológushoz járni. És itt, pont ezen a ponton, szeretném is megragadni az alkalmat, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy semmi, de tényleg semmi nem lehet fontosabb az egészségeteknél. Sem a fizikainál, sem a mentálisnál. Lesz új állásotok, lesz új vizsgalehetőség, lesznek új barátaitok, lesz még millió és egy szuper lehetőség, de semmi nem olyan fontos, hogy az egészségeteket háttérbe szorítsátok bármi miatt is. Én ezt tettem. Rettenetesen túlvállalom magam rendszeresen, maximalista és perfekcionista nézőpontot képviselek az életem legtöbb területén. Ez persze tud szuper jó is lenni, de kiölheti sok mindneből az örömöt és felőrölheti rengeteg időnket.

Szóval igen, az évem teljesítménye, hogy ugyan nagyon későn, de végre magamat helyeztem fókuszba.

Egy másik nagy-nagy sikerem a Pszinapszis volt. Ha követtek a különböző social media platformjaimon, biztosan láttátok mekkora imádattal és lelkesedéssel szerveztem főszervezőként a XXV. Budapesti Pszichológiai Napokat. Online térben ugyan, de megvalósítottuk. Minden, ismétlem minden ellenünk játszott, de a különböző nehéségeket is legyűrtük. Pont ezért volt olyan nehéz elfogadnom, hogy hosszú-hosszú évek után el kellett köszönnöm egy számomra elképesztő fontos és kedves rendezvény szervezésétől, és nem lesz annyira központi szerepben, a mindennapjaim részeseként a Pszin (- természetesen ugyanúgy imádom a rendezvényt és már most alig várom a következő eseményeket, de már a nézői oldalon fogok ülni). Sok mindent megtanulhattam ebből a szerepből, emberként is rengeteget fejlődtem, viszont hosszú hónapokon keresztül ez volt nálam az első számú és erre több kapcsolatom is ráment, a tanulmányaimban is kezdtem kiégni a túlhajszoltság miatt. De ebből is tanultam – nézzük a jó oldalát.

A nyaram legközpontibb eseménye a Pszinapszison kívül egyértelműen a Forma 1-es Magyar Nagydíj volt, ahol szintén önkénteskedtem. Egy egész YouTube videóm van, ahol minden élményemről apránként beszámolok, ha még nem láttad és érdekel, akkor itt megnézheted. Hihetetlen élmény volt, minden percet imádtam, amit a Hungaroringen töltöttünk! Szuper társaság verődött össze, a mai napig tartjuk egymással a kapcsolatot – sőt, már a következő nagydíj idejére nézzük a szállásokat, tervezzük, hogy ki kinél tud majd aludni arra a 3 szuper intenzív de elképesztő izgis napra.

Betöltöttem a 24-et, ami tök ijesztő. Végiggondoltam ekkor, hogy egy év múlva ilyenkor már pszichológus leszek – reméljük – ‘koppkoppkopp’. Persze ez azt a gondolatsort is beindította, hogy ‘Akkor most mi is az én utam ? Menjek szakképzésre ? Vagy doktorizzak ? Mi lesz nekem majd a jó ?’  – és nem, nem fogant még meg bennem a válasz ebben a pillanatban sem. Nehéz elfogadnom, hogy már lassan negyedévszázados leszek és lehet, hogy úgy hozza a sors, hogy nem vesznek fel, nem tudok egyből munkába állni, nem fogok tudni egyből belekezdeni a még nagyobb betűs életbe és ‘ki kell hagynom egy évet’. Ami persze nem kihagyás, maximum a szakmai előmenetelem, fejlődésem késik egy évet… Itt szeretném megemlíteni, hogy elképesztő tanulságos volt számomra az őszi félévi terepgyakorlatunk. Én az Onkológiai Intézetben voltam gyakorlaton, ahol pszichológusok mellett vezethettünk önállóan pár esetet, tesztfelvételt, beszélgetést. Temérdek tapasztalattal lettem gazdagabb. Ha egy éve kellett volna nyilatkoznom az Onkológiai pszichológusi munkáról, biztosan nem azt mondtam volna, mint amit ma, félévnyi gyakorlat után mondok.  Rengeteget számíthat egy-egy ilyen lehetőség, így már most várom a tavaszi féléves gyakorlatunkat.

Ezek mellett persze dolgoztam is – amit szintén nagyon szeretek, ugyan nem ez az én utam (legalább ezt már biztosan tudom), de persze a pénz is kell. Vittem háztartást, fejlődtem, sírtam, nevettem – rengeteg minden ez így egyszerre.

Úgyhogy a 2021-es évem szavai a bizonytalanság mellett a túlhajszoltság és a túlvállalás.

Kívánom magamnak, hogy fejlődhessek ezeken a területeken és szerezhessek megannyi sok szép élményt, mint amennyit idén is sikerült.

Nektek pedig remélem rengeteg örömmel teli pillanat jutott 2021-ben és még ennél is több fog 2022-ben!

Vigyázzatok magatokra, az egészségetekre és a szeretteitekre,

@ritciii